Bucsus Blog

Kicsit megkésve, de szintet lépünk!

Írni ugyan nem fogunk, de úgyis csak a képeket nézegettétek ;) ...

http://instagram.com/p/ro5ZDQk8aH/

#bucsus

Milán & Zsömle

A sok pizza után gondoltam, hogy megérdemeltek végre egy olasz beszámolót is. Az ellentmondás csak látszólagos, mivel a Zsömle kedvencei a BBQ-s, jalapenos csodák nem hiszem, hogy megtalálhatóak egy nápolyi néni repertoárjában.

Félek nem sok követőm van, de én mániákusan törekedek arra, hogy minden ételt kipróbáljak(kihúzzak a listámról), ami egy kicsit is felkelti az érdeklődésémet vagy csak kötelezőnek érzek legalább egyszer megkóstolni. Az előbbiben olyanok vannak mint a Szent Jakab kagyló(pipa) vagy az osso buco(még nem volt hozzá szerencsém), míg az utóbbiban a pacalt és a hidegvizes zacskós levest hoznám fel példának. A két kategória határán volt nálam a porchetta.

Lassan sütött általában göngyölt sertéshús, kis darabokra szeletelve. Múlt hétig nem volt hozzá szerencsém, aztán véletlenül betévedtem egy olasz hentesesbe, a Pork Avenue-ba(Nagymező és Paulay sarka). Ami legelőször feltűnt és szinte zavaró a túl steril környezet, nagy tér. Látatlanba biztos egy autentikus, túlzsúfolt kis üzletet képzeltem volna el és nem egy kóláshűtő nagyságú egyedül árválkodó frigót, benne 1-2 szál olaszkolbásszal és némi előre pácolt husival. Porchetta szendvics viszont kapható!! 500-900 Forintos nagyságrend, attól függ mekkora adagot kérünk. 

Kipipálhatok egy újabb ételt a listámról, de sajnos semmi több: a chiabatta egy fél bagett, ami nem is friss, a zöldségek a szokásos subway(paradicsom, jégsali, uborka) és végül olaszosan(???) a picit íztelen sertéshúst egy jó minőségű globus majonézzel tették ehetőbbé. Bántott a csalódás, másnap adtam a helynek még egy esélyt, talán az olaszkolbász!- mondtam magamban. Ugyanazt kaptam vissza egy még gyengébb minőségű aldis majonézzel...

Nem hiszem, hogy a kreativitás elérhetetlen szintje lenne házi pesztót, olivaolajat, szárított paradicsomot és hasonlókat használni a szendvicsekben.

Az oka, hogy ennek ellenére mégsem vágtam fel az ereimet a Gozsdu udvarban lévő 2spaghi tésztabolt-büfé. Házi olasz tészták minden nap két milánói sráctól. Harsányak, közvetlenek, nem tudnak magyarul(se angolul), viszont tudnak főzni és nekünk ez bőven elég. Lehet dekára venni a később otthon elkészítendő tésztákat, amiket gusztán fel is sorakoztatnak a pultban. Még ha meg sem fordul az ember fejében(ami nagy kár), hogy otthonra vegyen minőségit, akkor is nagyon jó étvágycsináló a látvány!

Helyben fogyasztásra két tésztafélével készülnek naponta. Eddig egy lasagnehoz és egy tonhalas casareccehez volt szerencsém(1200Ft). A tálalást nem viszik túlzásbam, ahogy a képen is láthatjátok és aki ebbe belekötne, az nem is érdemli meg, hogy ilyen finomakat egyen!

Lasagne jó szaftos rengeteg hússal és helyenként ujjnyi méretű fűszernövény darabokkal. Minden falat picit más és más összetételben és ízben is, ezt csak a házi készítésű ételek sajátossága. Nem mellesleg nagyon nagy adag, tehát előtte nem tanácsos "alapozni"! 

Másnap casarecce tészta volt. Szegény papardellém most nagy szarban van, lehet már nem ő a numero uno?? Casarecce a megsütött és összekunkorodott tintahalra emlékeztet, kinézetre, SŐT még állagra is(harapható, rugalmas). Ez utóbbi természetesen a 2spaghi érdeme. Külön merték rá az intenzív paradicsomos, tonhalas szószt, majd a tetejére a kötelező parmezán. Az egész ételre jellemző harmónia annyira megfogott, hogy minden nap kerülök, arra reménykedve, hátha megint casareccet csináltak!

Olasz hetemet Milanóból hazaérkező tesóm ajándékai: szárított paradicsom és tintás fussili koronázták meg! :)

Milán

Sziasztok!

Visszatértünk. Hosszabb kihagyásunkról, a nyárról és a Bucsus Blog további jövőjéről egy külön bejegyzésben szót ejtünk majd.

Most pedig irányítsuk figyelmünket a popcornkészítő gépre, amit néha az anyáink által felküldött étkeket körülvevő tányérok felhevítésére is használunk(gondosan figyelve arra, hogy azt puszta kézzel ne lehessen megfogni, viszont az étel még kellemesen hideg maradjon), más nevén a mikróra. Okosan kezelve a képen látható eredményhez is eljuthatunk: édesburgonyapüré fetával.

Kezdjük a bucsus tippel:

Sokat gondolkoztam, hogyan fogalmazzam meg az alábbi praktikámat úgy, hogy az ne keltsen felháborodást senkiben sem. Egy ilyen nemzetközileg elismert blogban, mint a miénk nem lehet csak úgy bármit leírni(tessék csak visszaolvasni minket), ezért úgy döntöttem, hogy módszerem gyöngyszemeit közlöm csak és a logikai lánc befűzését pedig az olvasóra bízom.

Édesburgonya, más nevén batáta ~800-1000 Ft/kg, újburgonya ~80-150 Ft/kg mind a kettő megtalálható a Tescoban, ahol az eladók képtelenek megkülönböztetni a két krumplifélét egymástól.

Elkészítés:

Ételünk alapja az édesburgonya, ami ízében és állagában a sütőtök és az újkrumpli között van valahol. Egyike a kedvenc alapanyagaimnak, köretnek és egymaga alkotta fogásnak is kíváló. Az utóbbira mutatok példát!

Felkockázzuk a batátát(héja nyugodtan maradhat), majd azt egy műanyag tálba/lavorba tesszük. Előtte azért tisztítsuk ki rendesen ki tudja, hogy mire használta a múlt éjszaka kollégiumi buliba tévedő lakótársunk...

Fedjük le egy zacskóval és magas fokozaton 12-15 percig tegyük a mikróba. Kivéve a bureszt, az annyira átfőtt, már-már krémes állagú lesz, hogy egy villával simán szétnyomkodhatjuk. Ízesítése: só, bors, rozmaring, citromlé, kis olivaolaj, majd tördeljünk mellé fetasajtot és már tolhatjuk is a pofánkba!!

Ennyivel nem zárhatom, le az édesburgonya dicsőítését, úgyhogy mutatok még egy alternatívát, amihez viszont már sütőt kell használni! 

Hasselback-módszer: a burgonyánkat nagyon sűrűn, mélyen beirdaljuk, ügyelve arra, hogy ne vágjuk át teljesen! A kis lapok közé olajat, fűszereket teszünk, majd be a sütőbe, ahol kb egy óra alatt készre sül. 

Rozmaring itt is kiváló választás ill. a narancslé is nagyon jól megy a batátához, de bátran kísérletezhetünk.

A mellékelt képen látható kreáció nem az én művem ugyan, de az én sugallatomra készült, úgyhogy nagyon büszke vagyok rá!! Itt ahogy látom a zsálya a domináns fűszer, de az alkotó majd kijavíthat ha gondolja :)

Milán

 Biztos van már hasonló koktél és nem hiszem azt, hogy feltaláltam a spanyol viaszt, de tudom, hogy ezzel a bucsus frissítővel sok társam izzadságtól csillogó arcára csalok majd mosolyt. 

Ha nincs otthon/koleszban/albiban a képen láthatóhoz hasonló turmix, akkor szerezzetek be egyet, mert nagyon hasznos jószág! Ez biztosítja a bucsus frissítőnk technikai hátterét. Hozzávalókat nézzük képekben:

Lime

Eper

Göröggörögdinnye (sajnos nincs még magyar (sajnos még drága is(csak azért vettem, hogy bemutassam(ti meg megcsináljátok majd ha szezonja lesz)))).

Vodkasz (erre futotta, mert a dinnye mocskos drága!!)

Összeturmixoljuk a hozzávalókat egy kis jéggel és mézzel vagy barnacukorral, ha az eper nem túl édes. Megkóstoltam, ízlett és túl gyorsan néztem a pohár aljára...

Milán

 Thaiföldről alkotott képeteket sanszosnak érzem, hogy a Másnaposok folytatása erősen befolyásolta. Mikor becsukjátok a szemeteket inkább láttok egy prostit(jobb esetben himbilimbi nélkül), mint mondjuk ezt:

Mindkettő hozzátartozik Thaiföldhöz, persze ha a turista részekre mentek. Rengeteg bár van, és a buli kifulladásig tart, a legtöbb lány pedig igen olcsón méri a testét. Viszont mi most a remek a konyhájukért vagyunk itt, ami simán jobb, mint a többi Ázsiai cimbijüké, de sajnos kevés helyen juthatunk hozzá itthon. Remélem kitaláltátok, ma egy thai éttermet mutatunk be nektek, méghozzá a jobbik fajtából! 

 

 

 

 Kedves Bucsusok, szeretnék nektek egy egyszerű, laktatóan frissítő, kora nyári recepttel kedveskedni. Most, hogy az eper kilója 600 forint körül mozog bátran kérhetünk 30deka helyett akár kilókat is és felhasználhatjuk a csokiszökőkútba(szériatartozék minden koleszszobában) mártogatás mellett egyéb izgalmas dolgokra is. 

Ötletemet a török büféknél kínált joghurtos tészta köret és a saját mézes-joghurtos mártogatóm(mindig így tolom az epret) inspirálta. Tésztának csupán esztétikai okokból farfellet választottam, amit megfőzünk és a leszűrése után még pár percig hideg víz alá tartjuk, hogy hamarabb kihűljön. 

Rálapátolunk natúr joghurtot és mézet. Mézből nálam az akác a favorit, joghurtból pedig a görög, ami krémesebb(most sajnos nem találtam). Mivel lehetőség szerint sűrűbb joghurtot használunk, a méz meg elég ragadós, ezért nem tűnik egyszerűnek egyenletesen eloszlatni a tészán.

A következő praktikával viszont másodperceken belül és anyázás nélkül elérhető a kívánt állapot: ráfordítunk egy másik tányért, összefogjuk és elkezdjük rázni, mintha az életünk múlna rajta. Voilá!

Már csak annyi dolgunk van, hogy a tetejére epreket karikázzunk és már tolhatjuk is a pofánkba! ;) 

Eperből meg persze magyart vegyetek, nem csak koncentráltabb az íze, de tök vicces, kretén formákat tud felvenni. Ahogy a felhőkből szinte bármit ki tudunk olvasni -felnézve az égre ki ne üvöltötte volna jóízűen legalább egyszer, hogy: Nézd ott egy pénisz!- ez az eprünkre is igaz.

Milán

  Egy bucsusnak sincs mindig ideje arra, hogy beüljön vendéglátóipari egységbe és hosszasan átadja magát a katarzisnak. Ilyenkor sokan hibásan,vesznek valami mocsok előrefagyasztott "péksüteményt" mint például a fornetti, ami mellesleg tele van adalékanyagokkal. Ezekre a szituációkra próbálok egy alternatívát nyújtani a Duran szendvicsházzal, ami elmondásuk szerint az első koktélszendvicses Magyarországon. Három frekventált helyen praktizálnak Budapesten, én a Széll Kálmán tér melletti Retek utcában végeztem a minőségellenőrzésemet. 

Rengeteg féle ízvariáció közül válaszhatjuk ki a nekünk megfelelő szendvicsünket, a földhözragadtak kaphatnak sonkásat, szalámisat(bár ezt jobban teszitek ha otthon eszitek), de az ínyenceknek lehetőségük van lazacoshoz vagy akár kaviároshoz is. Az ár szendvicsenként eltérő, a skála 180tól 470-ig tart, az igazsághoz hozzátartozik, hogy az adag nem túl egetrengető, ne akkor próbáljátok ki a helyet amikor jól akartok lakni, mert lehet, hogy egy Onyx menü ára lecsúszik a torkotokon. A szendvicseik tartósítószer hozzáadása nélkül készülnek, a salátákat és a hozzávalókat pedig minden nap frissen készítik. Megváltást ne várjatok a Durantól, de arra pont tökéletes, hogy a már ezer éve megunt pizzás fornetti helyett bedobjatok egy jó hátszínes szenyót két megálló között.

Zsömle

 Egy bucsus praktika képekben, ami természetesen a valóságban is működik, próbáljátok ki bátran! 

Tanulás és az ivászat évezredes háborújának egy kis csatáját mutatom be nektek:

Milán

   Már megszokhattátok, hogy blogunk sokszínűsége érdekében próbálunk személyes dolgokat, kitekintéseket vagy egyéb közvetlenül kajákhoz nem köthető gondolatokat megosztani veletek. Most jó menzásnénikhez mérten ezt picit bő lére eresztem!

Zsömlével élünk-halunk a kosárlabdáért, igaz már egyikünk sem játszik... Régen azért egész szép sikereket elértünk, én ott lehettem számos országos döntőn, míg blogtársam egy internetes kosarasjáték ligában tündökölt(persze a közös döntőkön kívül)! Félretéve az egónkat, kedvenc csapatunk a Sopron(ahova rengeteg rokoni és baráti szál fűz minket) szombaton Szombathelyen lép pályára, ahol egy győzelemmel történelmet írhatnak!

Párharcuk állása 2-2 és az eddigi meccseket látva bármi megtörténhet nem törődve az alapszakasz eredményekkel(1.Falco 8.SKC). Minden kedves nem Vas megyei bucsust arra kérem, hogy szurkoljon a csapatnak, hajrá Sopron!

Ehhez hasonló nagy csaták előtt régen áldozatot mutattak be, amit én sem tettem másként, lásd a címet!

 Sziasztok!

Ahogy beharangoztam új sorozatunkkal az extrán bucsus réteget célozzuk meg, így 200 forintos határt szabtam magamnak a szárnyalásban. Ennek ellenére próbálok kreatív és természetesen nagyon ízletes dolgokat csinálni nektek. Nézzük az elsőt: Pina coladas tejbegríz!

A bevásárlás: ananász, búzadara, tej, kókusztej. Még ha nem is figyelünk az árakra, akkor is megússzuk simán egy ezresből az alapanyagok beszerzését és az elkészített mennyiség pedig 5 emberes... vagy egy koleszszobás vagy 2 kosaras-edzésutáni vagy 14 fogyókúrástopmodell adag!

Próbáltam a címben említett karibi hangulatot csempészni a kollégiumi szobákba, ahol ezt leginkább a kifüggesztett tengerparti playboyfotókról ismerhetjük. Most végre nem csak a feszülős topokból kivillanó ananászokra csorgathatjátok a nyálatokat, hanem a tányérban látottakra is ;)

Előkészület(2 perc): kockázzuk fel az ananászt, nyissuk ki a kókusztejkonzervet!

 Minden bucsus szeretne egy picit dagadt macska lenni. Miért is? A túlsúlyos kiscicák egész nap feküdhetnek, sokat zabálhatnak, és a nyári strandszezonban se nézik ki őket. De azért azt mondom mi ne legyünk ilyenek. Néha simán belefér az a meghitt étkezés, amit a Fat Cat nevezetű büfében végeztünk. Annak érdekében, hogy még jobb rálátást kapjatok az étkezdéről, ketten kétféle fogást próbáltunk ki. Jómagam egy hamburgert, Badik pedig egy hagymakarikás amcsi hot-dogot.

 Jól figyeljetek kedves bucsusok, mert most megosztom veletek az egyik legfontosabb bucsus praktikát, amit Budapesten használhattok, az "olcsóboltok" szeretetét. Tegyünk most félre minden szépérzetet, sőt azt a maradék önbecsülést ami még maradt bennünk fél év Bucsus Blog olvasás után és koncentráljunk csak a kínálatra és az árakra!

Legjobb fogásomat mutatom most be nektek, amit a Tompa és az Angyal utca(9. ker.) sarkán lévő olcsóboltban sikerült megtalálnom. 149 Ft-ért kenyérlángos!

Üdv elvtársak! :) Úgy látom nagyon ízlett ez a Zsömle féle kebab nektek és ennek kapcsán jött az ötlet, hogy egy ilyen nehéz kaját valamivel le kéne fojtani. A Tiramisu szerintem már Hall of Fame mindenkinél, de egy kicsit már unalmas is egyben. Ezért nem árt neki sem egy kis ráncfelvarás. Bolondítsuk meg egy kis eperrel és már is nem lesz olyan unalamas ez az áprilisi hétvége! Aki kíváncsi arra, hogy mi a végeredmény az olvasson tovább! :)

 To be continued a babapiskótát apróra törjük és eloszlatjuk a pohárban vagy a tálkákban. Aztán nyakon öntjük a piskótát kávéval, itt Obi Van Kenobi is az érzékekre hagyatkozik, de ne legyen a piskótánk se túlszáraz, se túl omlósz!

Sziasztok bucsusok! Először is szeretnék egy felhívást intézni hozzátok: ragadjátok meg a klaviatúrát és írjátok le nekünk szerintetek hol van a legjobb kebab/gyros az országban, és ha írtok egy legalább olyan bucsus cikket is róla, mint mi szoktunk megmutathatjátok a tudásotokat a világnak :). Én engedelmetekkel el is kezdem a sort, és szinte biztos vagyok benne, hogy az én helyem a legjobb. Ezt szerintem minden soproni társam megerősítheti, akik hétről, hétre alkoholmámorosan a hajnali órákban akár félórát is várnak a mennyei mannára. Ugyebár Budapesten tengetem "szürke" hétköznapjaimat, de még nem találtam olyan jó kebabot vagy esetleg gyrost mint Sopronban.

 Húsvéti szünet után újra visszazökkenve a szürke hétköznapokba furcsa érzés fogott el ma dél körül: éhes vagyok. Sehol egy sonka vagy egy kis nasi, a hűtő meg totál üres, míg az elmúlt hétvégén otthon szivárványt hánytam a sok finomságtól...

Búslakodni nincs időm, pár perc és már a villin gondolkozok: vajon mit hoz a jövő? A Jelent, ami jelentem már a múlt egy újabb beszámolóval!

Bisztrónk a Blahán lévő festői Corvin áruház épületének oldalán van, nem a Corvin tetős oldalon, hanem a másikon. Most már mindenki odatalál, nézzük mit együnk, mihelyst kiment a kellemes húgyszag az orrunkból amivel az aluljáróban akaratlanul kölniztük magunkat.

3 fogásos napi menüket kínálnak 1150 forintért pár állandó és naponta változó ételkreációval.

 Kevés dolog hiányzik a gyerekkoromból annyira mint a vaníliás kóla, gondolom mindenki így van ezzel. Nem értem miért tűntek el olyan hirtelen a boltok polcairól, hogy a sok szar lónyálért amit most kapni miért nagyobb a kereslet, hogy ha vásárolni akarok akkor miért kell aranyárat fizetnem érte és azt sem értem hogy Zsömle, hogy tud megenni együltő helyében egy 60 centis pizzát...

Legolcsóbb vaníliás Colat ismereteim szerint a Mester ABC-ben kapni(éjjelnappali a Mester utcában), 330-ért a dobozost. No, de most megmutatom nektek, hogyan lehet ezt az isteni üdítőt házilag elkészíteni:

Kell hozzá vaníliarúd(Fűszerésztől) és egy fél literes Coca Cola.

Kettévágjuk a rudat és az egyik felét beletesszük az üvegbe, amit visszazárva hűtőbe helyezünk. Itt hagyjuk egy estére. A rúd másik feléből egy újabb kólát, vagy valami fini édességet csinálhatunk!

Másnap már fogyasztható is, kinyitva az üveget megüt minket a vanília jellegzetes illata és aromája pedig minden egyes kortyunkban jelen van! Intenzívebb és sokkal finomabb, mint az eredeti és elkészítése sem okoz akadályt, próbáljátok ki legalább egy kis nosztalgiázás erejéig!

Milán

 Mostanában sokat Honfoglalózunk Zsömlével és Imivel, és az ott szerzett tapasztalatunkkal a Gepárd és űrhajó nevet tuti, hogy Lázár Ervin egy meséjének titulálnánk. Honfoglaló feladványhoz ugyan még nem olyan ismert az étterem és Mikkamakkához sincs semmi köze, de a mesébe illő helyen(újfent rakpart, de most a Belgrád) elköltött ebédem, ha nem is egy fabulát, de egy bejegyzést simán megér.

Komolyan mondom, hogy még mindig nem tudok napirendre térni afelett, hogy 890 forintért meg lehet ebédelni, egy olyan helyen, ahova rendszerint csak elsőáldozás, bérmálás vagy ballagás(ennyit a katolikus sulis múltról) után jutunk el.

Kék és fekete színek dominálnak az egész étteremben, ami elsőre inkább egy menő klub benyomását keltette bennem, de szerencsére ezt az érzést a kaják alaposan helyretették!

A hétköznap felszolgált ebédmenühöz, házi szörp(2dl málna) és két fogás jár. Levesnek vargánykrémlevest kaptunk mozzarellával és petrezselymes olajjal. Enyhén savanykás, intenzív gombaízű leveshez jó választás volt a natúr sajtgolyók, amik a forró levesben kellemesen, alakjukat megtartva olvadtak el. Meglepően nagy adag, amiért este simán a teljes menü árát is lelkiismeret furdalás nélkül is elkérhetnék.

Főétel mátrai borzaska tavaszi salátával. A saláta póréhagymát, uborkát, kaliforniai paprikát is tartalmazott ragacsos balzsamecetes dresszinggel, amit az elején még fejben tejfölös öntetre cseréltem. 2 perc hatásszünet után kérés nélkül(esetleges telepátia segítségével), jött a tejfölünk, amivel kenegethettük a husin lévő vastag tócsnidarabot:)

A natúr hús semmi fűszert nem igényelt ilyen kiegészítőkkel, pazar fogás! 

Kötelező ellátogatni a Corvinusos és az ELTE ÁJK-BTK-ás diákoknak, napi menü az étterem oldalán!

Milán

 Gyönyörű városunkban rengeteg vendéglátós az ételek és italok árában nem csak az alapanyagokat, a velük való munkát, a személyzetet hanem bizony a kilátást is beleszámolja. Megjegyzem teljesen jogosan, mivel mindenkinek számít a környezet étkezése során. Rágások és nyelések közben fel-fel pillantva a látvány inspirálhat, szórakoztathat, elgondolkoztathat, neadjisten le is hangolhat... Legjobb példa erre a piknik, ahol ugyanazt a szendvicset toljuk magunkba, amit a suliban is, mégis mennyivel jobban esik.

Esetünkben a fenti "képeslapot" gratisként kaptuk az ebédmenünkhöz, persze a napszaknak megfelelő fényviszonyokkal. A képet jó barátom, művésznevén Chribo készítette(tessék őt is lájkolni!!), köszönöm neki itt is, hogy blogunkat nem csak ételfotókkal tudjuk színesíteni!

És akkor most már tényleg nézzük a helyet és a kínálatot: Carne Di Hall volt a mai látogatásunk célpontja, olcsó, igényes ebédmenü reményében.

 Halika mindenkinek! A mai napon a Ráday utcában sétálgattunk, egy megfelelő kajálda után keresve, ahol egy jót tápolhatunk. Észrevettem a Pár Perc Krumplit, ami elgondolkoztatott, hogy élhet meg abból egy büfé ha a sültkrumpli a fő profiljuk, itt erről van szó, bár lehet  hambit és hot-dogot, frissensültöket, és salátát is kérni a krumpli mellé vagy helyett. A belső tér írtó pici, tulajdonképpen csak a rendelésre van lehetőségünk, viszont a bevitelt jó idő esetén a teraszon végezhetjük.

 Olcsó és jó, nagyjából ez az alapfilozófiánk. Ez nem csak egy ételen belül lehetséges(persze azaz ideális), hanem egymástól függetlenül is él. Most kivételesen az utóbbira mutatok egy példát, mert néha az ember megelégeli a keresést és az olcsót választja, hogy utána jöhessen a megérdemelt jó!

Sokszor fordult már velem elő hasonló: egy hét tojásos-tészta, vagy vajas kenyér paradicsommal... Majd irány valami menő étterem, drága alapanyag beszerzése stb.

 Sziasztok!

Milán és Zsömle megkértek, hogy írjak én is egy beszámolót nektek az egyik belvárosi kajáldáról (köztünk legyen szólva nem is olyan egyszerű ez az írás dolog, de ezt nehogy visszamondjátok nekik, mert még a végén elszállnak a srácok!:D ). Nos, Belvárosi Disznótoros! A helyet alapvetően hét és félpercnyi sétára találjátok a Károlyi Mihály utcában a 17-es szám alatt. Fő profiljuk a nevéből következően a magyaros ételek. 

 No megkaptuk a pofánkba, hogy kezdünk elkrvulni és túl sok drága helyet mutatunk nektek, amiket nehezen lehet látogatni a havi apanázsból. Köszönjük a kritikát és visszavágva, visszatérve a Blog kezdeti arculatához, jöjjön egy igazi BUCSUS sorozat!!!

Várom a jelentkezőket(alkalmanként 5 csóró, éhes, kíváncsi egyetemistát) akiknek 1000 Ft-ból fogok kaját csinálni. Természetesen megkérdezzük majd a "fogyasztók" véleményét és közlöm a receptet is, bizonyítva milyen jókat is lehet enni aprópénzből! Szóval csak bátran, első ebéddel az édesszájú bucsusoknak próbálok majd kedvezni picit kompenzálva a sok pizzát és mehikóit! ;)

További részletek és jelentkezés a Bucsus Facebook oldalon!

Milán