Már megszokhattátok, hogy blogunk sokszínűsége érdekében próbálunk személyes dolgokat, kitekintéseket vagy egyéb közvetlenül kajákhoz nem köthető gondolatokat megosztani veletek. Most jó menzásnénikhez mérten ezt picit bő lére eresztem!
Zsömlével élünk-halunk a kosárlabdáért, igaz már egyikünk sem játszik... Régen azért egész szép sikereket elértünk, én ott lehettem számos országos döntőn, míg blogtársam egy internetes kosarasjáték ligában tündökölt(persze a közös döntőkön kívül)! Félretéve az egónkat, kedvenc csapatunk a Sopron(ahova rengeteg rokoni és baráti szál fűz minket) szombaton Szombathelyen lép pályára, ahol egy győzelemmel történelmet írhatnak!
Párharcuk állása 2-2 és az eddigi meccseket látva bármi megtörténhet nem törődve az alapszakasz eredményekkel(1.Falco 8.SKC). Minden kedves nem Vas megyei bucsust arra kérem, hogy szurkoljon a csapatnak, hajrá Sopron!
Ehhez hasonló nagy csaták előtt régen áldozatot mutattak be, amit én sem tettem másként, lásd a címet! Hogy ez mekkora áldozat mindenki döntse el maga azt pedig hogy hogyan jutottam a rivális klub szereléséhez ne kérdezzétek, mert 1-1 ilyen mez vagy gatya útját Andersen féllábú ólomkatonájának hányattatásaihoz hasonlíthatnám(kosarasok ezt nagyon jól tudják). Én múlt nyáron öcsém lábáról rángattam le, ő pedig egy volt csapattársáéról, aki állítólag a gatyát egy vak órásmestertől szerezte...
Lényeg a lényeg, én ezt biza továbbadtam, méghozzá jó bucsushoz méltóan kajaért cserébe. Méghozzá milyen isteni ingyen ebéd volt! Mindössze annyit kellett tennem, hogy beadtam egy jó barátnak, hogy kosaras gatyában majd tapadnak rá a nők a konditeremben és ő már fizetett is, mint a katonatiszt:
Spazio Caffe(Szent István körút 17.)
Kihasználva a jó időt a teraszon foglaltunk helyet, ami egy nagyon barátságos IKEA bemutató terem.
Menüzni szeretnénk? -kérdezte a Bruce Willis alteregó pincér. Még jó hogy! Amúgy a hely picit hónap eleje, mert 1650Ft egy 3 fogásos menü.
Az enyém kacsamájpástétommal indított. Erős kezdés, pici adaggal, ízetlen lilahagymalekvárral és jelzésértékű jó olivaolajos salátával. Még 5-öt belőle!! :)
A főételnél már az adagra sem volt panasz, jókora tál paradicsomos farfelle feketekagylóval. Jól esett, hogy hoztak egy külön tálat a kagylóhéjaknak, így sokkal kényelmesebb fogyasztani. A ragu rusztikus volt helyenként meglepően nagy paradicsom és zellerdarabokkal, amit elkevergettem a kagylóból kifolyó szafttal. Össze kéne számolni hányadszorra írom le, de tartom magam ahhoz, hogy a legjobb menüs fogás volt eddig életemben!
Mi jöhet még?? Felrázni ugyan már nem kellett, de mégis a tiramisut választottam.
Stílusos befejezése egy stílusos ebédnek.
Milán
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.