Milán tegnapi hülyesége után( gorgonzolás ropogós...melyik bucsus hallott ilyenről bármikor is..), végre egy igazi suttyó ételt próbáltunk ki. Minden falusi bucsuban megtalálható, két izzasztó dodzsem menet között, ki ne evett volna már sült kolbászt, mustárral és kenyérrel? Utolsó meghatározó emlékem, amikor a 95ös falunapokon, a sültkolbász elbánt velem, egészen pontosan a ringispíllel szövetkezve. Azóta sem éreztem át az igazi feelinget, amit tegnap Ica mama sikeresen felélesztett bennem.
Hárman vettük nyakunba a várost, és a Móricztól egy köpésre lévő hentesbolt-látványkonyhába(kicsit nagyképűen) vettük az irányt. Tipikusan az a hely, ahol a jómunkásemberek még zsírosan továbbadják a villát a prosztó egyetemistáknak. Ez ám az életérzés! Ica mamánál kapható minden földi jó, van hentespult is, de most mi nem ezért érkeztünk. A kínálatban megtalálható: rántott hús, grillcsirke, sült kolbász, sült tarja, sült szalonna is, változatos savanyúságok, és friss pékáruk. Mind a hárman kolbit vállaltunk, jó kis mustárral és kenyérrel. Az ár igen baráti volt, fejenként 450 magyar forintot kértek tőlünk. Ahogy a képen látjátok, nem bőrfotelban fogyasztottuk el az étkünket, hanem az utcafronton a 7es busz kipufogófüstjében. Marha jó volt, pont olyan mint 95ben: ízletes, kellően zsíros és fűszeres, a mustár pedig a klasszikus kétszercsípős kategória. Végre önmagunk lehettünk, nem kellett megjátszani magunkat a pincérek előtt és a végén nem csak a saját, hanem egymás ujjait is lenyaltuk. Csillagos ötös!
Zsömle
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.