Bucsus Blog

 (kezdőképnek bevágtam az ajándékomat, kösz Ugi!)

Nemrég, azaz február elején lehetőségem nyílt pár napot Madridban eltölteni, és az ottani étkezési szokásokról írnék pár sort, meg hogy milyen kajákat ettem, ittam, néhány képpel illusztrálva. Bejegyzésemben két sztereotípiára is kitérnék, amit kiutazásom előtt hallottam a spanyol konyháról, és megpróbálom érzékeltetni, hogy ezek beigazolódtak-e, vagy sem.

Az első nem más, mint ami a spanyol kajáról általában eszébe jut az embereknek, hogy Spanyolország = tapas, de hogy mi is ez?

Nos, a kifejezés –ahogy én tapasztaltam rövidke ottlétem során- elég sok mindent lefedhet, az alap jelentése falatkák, tehát semmiképpen egy böszme nagy adag rántott húsra gondoljatok, hanem ezerféle kajából kisebb adagok, többféle általában.  Ez lehet csirke, avagy pollo, de sokszor inkább disznó. Roppant gusztusosan vannak tálalva, erről kábé ennyit tudok elmondani, de mivel megfordultam már én is néhány étteremben, és láttam már sokféle tálalási módot, elhihetitek nekem, hogy adnak a külsőségekre is, nagyon étvágygerjesztő.

 

A mellékelt fényképen egy salamancai tapas-bárban felszolgált ételt fotóztam le, a képen annyi látszik, hogy van egy pirítós, arra pedig különféle húsok (az előbb említett coca-csirke páros) kerültek, hol jobban, hol kevéséb átsütve, többféle szósszal. Ezek között volt mustáros-mézes (parádé), valami édesebb, sima mustáros, meg egy csípősebb, amit nem annyira szeretek. Mindent egybevetve nagyon jó volt, és előrebocsátom, rossz kajáról nem is ejtek szót, illetve egy helyen ettem nem annyira jót, ez pedig egy külvárosi kebabos volt, na ha tehetitek, ne azt egyetek kinn, csak ha nincs más a környéken, ahogy én is tettem.  

 

Ennyit a tapasról, most nézzük a másik „előítéletet”, amit a spanyol konyhaművészekről hallani innen, Európa másik oldaláról, mégpedig azt, hogy ők a disznót az utolsó porcikájáig felhasználják. Ez gyakorlatilag ott eldőlt részemről, mikor az egyik helyen egy furcsa, szőrös sötétbarna formát láttam meg a pult mögött, és kérdeztem a kedves helyi újságíró barátomat, hogy ez mégis mi lehet, amikor közölte, hogy a disznó bőre….hát nem volt valami gusztusos, a képen látható a gasztronómiai csoda, viszont ha lehet, nem beszélnék róla többet, akik ismernek, tudják, hogy nem a kedvencem ennek az állatkának a húsa, bár van, hogy szívesen fogyasztom, azért ez nem tartozik a kivételes esetek közé.

 

Amit még érdekességképpen mindenképpen szeretnék elmondani, hogy az átlag spanyol „bár”, ahol kaját-piát szolgálnak fel, nagyon furcsa lehet a magyar szemnek, több okból is. Itt ugyanis bevett szokás, hogy a készételeket egy üvegpult mögött tartják, ahonnan kiválaszthatod a megfelelő darabot, amit a főnök úr betesz a mikróba, megmelegít, és –hogy egy klasszikus Milánt vegyek elő- MÁR TOLHATOD IS A POFÁDBA.  Első felháborodásotokat megelőzve a következőket tenném hozzá. Figyelembe véve, hogy például itthon büszkén hozzák neked elő az állítólag frissen főtt levest, aminek a szélén látszik a mikrós melegítés nyoma, ezt akár őszinteségből pluszpontnak is tekinthetnénk, nem? A másik érdekesség, a bár padlóján található rengeteg szemét (lásd a képen).

 

Hogy miért van ez? A helyiek, mikor értetlenkedve néztem rájuk, hogy ezt miért kell csinálni, azt mondták: mivel nincs a pultnál szemetes, egyszerűen a földre szokták szórni a fogpiszkálót, szalvétát, zsepit, rágópapírt, stb. Hogy miért nem az üres tányérjukba teszik az étkezés után, azt ne tőlem kérdezzétek, nem kérdeztem, nem akartam vitát. :)

Ha véletlenül valaki Spanyolországban járna, miután olvasta ezt, mindenképpen próbálja ki a tradicionális helyi ételek egyikét, a tortillát. Bevallom férfiasan, nem kérdeztem utána, miből van, most pedig lusta vagyok bepötyögni a google-ba, de amit mindenképpen érezni az ízén, az a tojás. Nagyon jó kaja, laktató is, madridi bucsusok biztos zabálják is rendesen, ugyanis nem is túl drága, ár-érték arányban is parádésan teljesít. Hogy mit szoktak hozzá enni, ne kérdezzétek, én magában fogyasztottam, nem hiányoltam mellőle semmit, még régi nagy kedvencemet, a csemege uborkát sem. 

Ha pedig ugyanez a valaki, miután megkóstolta a tortillát, és legközelebb szívesen betérne egy étterembe, szerintem érdemes lenne a VIPS nevezetűbe is ellátogatnia. Többször is ettem ott, nagyon jó véleménnyel vagyok róla. Amerikai stílusú étterem spanyolos beütéssel, ha egy mondatban kellene jellemeznem. Mediterrán jellegű kajákat adnak, de a legtöbb köret az sült krumpli.

 

A mellékelt képeken feltűnik egy fantasztikusan finom „Mediterraen” fantázianéven futó szendvics, csirkemellel, salátával, ilyesmi cuccokkal töltve, valamint az előételként kínált „Croquet” is, amit természetesen köretként habzsoltam, egyébként sajtszósz és sonkadarabok vannak benne….az a helyzet, hogy az én szívemet egy egyszerű sajtburger is megdobogtatja, tehát nem vagyok egy sznob (bocs, Mili….:)), de ez a kaja tényleg csúcs. Érdemes kipróbálni, nem tudom, van-e itt valahol VIPS Kelet-Európában, én nekem eddig nem tűnt fel…

Köszönöm a figyelmet!

 

P.S. sok férfi olvasó tiszta hülyének fog nézni, de bevallom mindössze egyszer fogyasztottam sört, vagy cervezas-t, ahogy a helyiek hívják. Nem volt rossz, de túl sok különbséget nem fedeztem fel a 3 eurós spanyol remekmű és a jó öreg Kőbányai (149 a tescoban) között. Hibátlan mind a kettő!

puszi