Gyönyörű városunkban rengeteg vendéglátós az ételek és italok árában nem csak az alapanyagokat, a velük való munkát, a személyzetet hanem bizony a kilátást is beleszámolja. Megjegyzem teljesen jogosan, mivel mindenkinek számít a környezet étkezése során. Rágások és nyelések közben fel-fel pillantva a látvány inspirálhat, szórakoztathat, elgondolkoztathat, neadjisten le is hangolhat... Legjobb példa erre a piknik, ahol ugyanazt a szendvicset toljuk magunkba, amit a suliban is, mégis mennyivel jobban esik.
Esetünkben a fenti "képeslapot" gratisként kaptuk az ebédmenünkhöz, persze a napszaknak megfelelő fényviszonyokkal. A képet jó barátom, művésznevén Chribo készítette(tessék őt is lájkolni!!), köszönöm neki itt is, hogy blogunkat nem csak ételfotókkal tudjuk színesíteni!
És akkor most már tényleg nézzük a helyet és a kínálatot: Carne Di Hall volt a mai látogatásunk célpontja, olcsó, igényes ebédmenü reményében. Az étterem a Bem rakparton található, teraszát épp előttünk festették, remélhetőleg jövő héten már lehet ott tespedni. Belül nagyon igényes, tiszta, rendezett minden sok-sok disznómotívummal, ami a védjegyük. Vicces.
Menünket lehet variálni, több elő-főétel és desszert közül lehet választani: 2-őt 990ért, 3-at 1290. Hasonlóan mint a Vakvarjúban vagy az U26ban.
Előételnek sült fetát kértem tavaszi salival. Pici adag fantasztikusan elkészítve, a sajt köré vmi tojásos réteg van sütve, hogy egyben maradjon, de belül finom krémes. A saláta adagjában jelzésértékű: balzsamecetes dresszinggel koktélpari és radicchio sali.
Főételnél már tovább jutottam mint 2-3 jóizű harapás:) Aszaltparadicsomos házi(!)tészta sonkával. Gyönyörű sárga tészta, tökéletes állagúra főzve, magában is megettem volna, annyira jó volt, de azért nem bántam, hogy kedvenc alapanyagom is helyet kap a tányéron a szárított paradicsom. Volt benne kicsi a tésztára ragadva, nagyobb különálló darabok, szerencsére ízében uralta a tésztát. A sonka, amit gyorsan az elején leettem a tetejéről, mint kisgyerek a tejszínhabot, nem is kellett volna hozzá. Összehasonlításként: ettem már tésztát többször a Vapianoban, ettem már a legjobb trattoriának tartott Il Terzo Cechioban és legutóbb a Ráspiban( Fertőrákos), de ez a mai kis szemtelen 990 forintos menü kagylóhéjában megbújó igazgyöngy volt eddig a legbecsesebb az általam felfedezett vendéglátás tengerében.
Milán
Utolsó mondatomat barátomnak Ádámnak szántam, aki osztozott velem a mai élményeimben, sőt ő még desszertet is vállalt, egy jó mangós tejbegrízt:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.